2.rész

Katy szemszögéből

Reggel telefom csörgésre kelltem.

-Szia Katy.Még tizenöt perc és indul a gép.-mondta egy is erős hang a telefonba lelkesen.Egy kicsit elgondolkodtam majd rájóttem,hogy barátnőm az.

-Szia,már alig várom,hogy itt legyél...-gondolkodtam el,mert időközben beugrott,hogy ma érkezik Koreába.

-Én is...Várj csak nem felejtetted el?-kérdezte Vin.

-Háaát....

-Katy,hogyfelejthetted el?Hisz már olyan régen vártuk ezt a napot.

Nem akarzam,hogy folytassa,ezért kinyomtam

-Aaarghh!Istenem!És és a rossz memóriám.-kelltem ki az ágyból.Megmosakodtam majd át öltöztem.Hívtam egy taxit ami 10 bercen belül meg is érkezett.

A repülő tér előtt nagy tömeg volt,ezért egy kicsit arrébb parkolt a férfi.Kifozettem és gyorsan ki is szálltam.Siettem befelé,nehogy Hyeye majd lecsesszen.-Phuuú.-fúlytam ki a levegőt.-Oh,még háromnegyed órával előbb értem ide!-néztem a telefonom képernyőjére.Bementem a repülőtér kávézóba.

-Öhmm,elnézést!-kocogtattam meg egy fiú vállátt,aki egy magában ült egy nagy asztalnál.Az összes többi foglalt volt és mindenhonnan elküldtek hol kedves,hol bunkó szavakkal.-Szabad ez a hely?-kérdeztem felkészülve,hogy mindjárt elküld.

-Igen.Gyere,üllj le!-paskolta meg a mellette levő helyett.Rácsatlakoztam a kávézó wifijére és a facebookon az IKON-ról találtam egy videót,amit Japánban vettek fel.-Nem kérsz valamit inni?Meghívlak rá.-mosolygott rám a fiú.

-Nem köszönöm.A barátnőmre várok.Most érkezik Magyarországról.

-Aha.

-És te?Kire vársz?-kérdeztem.

-Én a barátaimra.-válaszolt.-Ott állnak.-mutatott a tömegbe.

-Akkor azt hiszem megyek.

-Ne menj.Nem kell szégyenlősnek lenni.Nem fogunk bántani.-kapta el a kezem és ültetett vissza a helyemre.-Mit nézel?

-IKON koncertet.

-Oh,ismered őket?Mia véleményed róluk?-nézett rám kíváncsian.

-Hááát...Egyszerűen imádom őket!Jajj,és a kedvencem Bobby és B.I..De főleg Bobby.Olyan kis ari,bár a barátnőm szerint csúnya meg minden,de nem is!Nem csak a külsőt kell nézni szerintem.Jó,nem ismerem őket,de...Ajhh,hogy is mondjam.-néztem körbe,majd megakadt a szemem egy fali órán.-Basszus!Most szállt le a gép!-ugrottam fel.

-Tessék,ez a telefonszámom.Szívesen beszélnék veled mégegyszer.Nem muszály személyesen,üzenetekben is jó.-mosolygott.

-Oh,rendben.Szia!-futottam ki a kávézóból.

Amikor odaértem,körbe pillantottam,hátha meglátom Hyeyét,de sehol sem láttam.Lehet,hogy megharagudott rám?A francba!Vissza fordultam.A mozgó lépcsőknél meg kellett állnom,mert nagy volt a tömeg.Hátra néztem és megpillantottam Hyeyét.Oda futottam hozzá.

-Szia és nagyonsajnálom a történteket.-mondtam lehajtott fejjel.

-Semmi baj,a lényeg,hogy most itt vagy.-mosolygott.Majd átölelt.Úr isten!Mi történhetett vele,hogy ilyen hirtelen átölelt?Beverte a fejét vagy mi?Biztos nagyon hiányozhattam neki.

-Mehetünk?-szólaltam meg pár perc múlva. 

-Persze.Már alig várom,hogy láthassam a lakást. 

1.fejezet - Az utazás

 Hyeye szemszögéből:

- Hyeye ébredj már fel, késésben vagy. - kiabált velem az anyám, már kora reggel- Lekéssük a gépet. – kipattantam az ágyból, gyorsan felöltöztem, megmostam a fogam és már indultunk is a repülőtérre. Elég hamar odaértünk, még tizenöt perc volt az indulásig. Közben felhívtam legjobb barátnőmet Katy-t  aki már  hónapja Koreába költözött.

                - Szia Katy. Még tizenöt perc és indul a gép. - mondtam lelkesen.

                - Szia, már alig várom hogy itt legyél…

                - Én is…várj csak nem felejtetted el? – kérdeztem meglepődve és kicsit sértetten.

                -  Háát…

                - Katy! Hogy felejthetted el? Hisz már olyan régen vártuk ezt a napot. – erre rám nyomta a telefont. – EZT NEM HISZEM EL! –kiáltottam,erre mindenki rám nézett.  Lehajtottam a fejem és a mosdó felé indultam. Neki ütköztem valakinek. – S-s-sajnálom. – mikor felnéztem egy duci férfivel találtam szemben magam,kezében egy soju-val. Ekkor megragadta a kezem és elrángatott a fiú vécébe. Neki lökött a falnak és elkezdte kigombolni a nadrágját. Most jöttem rá hogy ez mit akar tőlem. Segítségért kiabáltam, de senki sem jött segítségemre. Már levette a nadrágját, erre én megrúgtam…ott, ebben a pillanatban összeeset. Elkezdtem az ajtó felé futni, de megragadta a karom és visszarántott. Ekkor feladtam és tudtam hogy ez az ismeretlen fickó most meg fog erőszakolni.  De szerencsémre valaki berúgta az ajtót és elkapta a férfi karját és kirántotta a fülkéből. Behúzott neki, aztán a férfi elszaladt. Megmenekültem.

                - Jól vagy? –kérdezte a fiú…nagyon ismerős volt.

                - I-igen…- sírva fakadtam. Oda jött hozzám átölelt. Elég sokáig voltunk így, aztán bejött valaki az ajtón és döbbenve nézett rám. Kimentünk. – Köszönöm.

                -  Bárki megtette volna. – mosolygott.

                - Mennem kell, szia… és még egyszer köszönöm szépen. – mondtam neki, majd elrohantam, mert már csak perc van a gép indulásáig. – Itt vagyok. – szóltam anyunak.

                - Te meg hol voltál? Mindjárt indul a gép és te ilyen ráérősen sétálgatsz.

- mondta, illetve kiabált velem. Mindenki minket nézett.

                - Bocsánat. – lehajtottam a fejem. Ezek után elköszöntem anyutól és felszáltam a gépre. Az első osztályon utaztam. Nagyon hosszú volt az út, közben bealudtam. 

                -Kislány,ébredj már fel!Leszállt a gép...-kiáltozott,egy fiatal nő.

                -Mii?-keltem fel rémülten.

                -Már 15 perce földet értünk.

                - Tényleg? - ezt hogy aludhattam át?- Elnézést,már megyek is. Álltam fel. Mikor kiértem egy férfi nyújtotta át nekem a bőröndöm.-Köszönöm!-mentem tovább. A mozgólépcső mellett megláttam Katyt. Nagy szerencsére hogy nem késett el. 

               -Szia, és nagyon sajnálom a történteket!- mondta, lehajtott fejjel.

               - Semmi baj, a lényeg hogy most itt vagy!- mosolyogtam. Aztán hosszasan megöleltem a barátnőmet.

               -Mehetünk?- kérdezte.

               -Persze, már alig várom hogy láthassam a lakást.