Hyeye szemszögéből:
- Hyeye ébredj már fel, késésben vagy. - kiabált velem az anyám, már
kora reggel- Lekéssük a gépet. – kipattantam az ágyból, gyorsan felöltöztem,
megmostam a fogam és már indultunk is a repülőtérre. Elég hamar odaértünk, még tizenöt
perc volt az indulásig. Közben felhívtam legjobb barátnőmet Katy-t aki már
hónapja Koreába költözött.
- Szia Katy. Még tizenöt perc és
indul a gép. - mondtam lelkesen.
- Szia, már alig várom hogy itt
legyél…
- Én is…várj csak nem
felejtetted el? – kérdeztem meglepődve és kicsit sértetten.
- Háát…
- Katy! Hogy felejthetted el?
Hisz már olyan régen vártuk ezt a napot. – erre rám nyomta a telefont. – EZT
NEM HISZEM EL! –kiáltottam,erre mindenki rám nézett. Lehajtottam a fejem és a mosdó felé indultam.
Neki ütköztem valakinek. – S-s-sajnálom. – mikor felnéztem egy duci férfivel találtam szemben magam,kezében egy soju-val. Ekkor megragadta a kezem és elrángatott a fiú vécébe.
Neki lökött a falnak és elkezdte kigombolni a nadrágját. Most jöttem rá hogy ez
mit akar tőlem. Segítségért kiabáltam, de senki sem jött segítségemre. Már
levette a nadrágját, erre én megrúgtam…ott, ebben a pillanatban összeeset.
Elkezdtem az ajtó felé futni, de megragadta a karom és visszarántott. Ekkor feladtam és tudtam hogy ez az ismeretlen fickó most meg fog
erőszakolni. De szerencsémre valaki
berúgta az ajtót és elkapta a férfi karját és kirántotta a fülkéből. Behúzott
neki, aztán a férfi elszaladt. Megmenekültem.
- Jól vagy? –kérdezte a fiú…nagyon ismerős volt.
- I-igen…- sírva fakadtam. Oda
jött hozzám átölelt. Elég sokáig voltunk így, aztán bejött valaki az ajtón
és döbbenve nézett rám. Kimentünk. – Köszönöm.
- Bárki megtette volna. – mosolygott.
- Mennem kell, szia… és még
egyszer köszönöm szépen. – mondtam neki, majd elrohantam, mert már csak perc
van a gép indulásáig. – Itt vagyok. – szóltam anyunak.
- Te meg hol voltál? Mindjárt
indul a gép és te ilyen ráérősen sétálgatsz.
- mondta, illetve
kiabált velem. Mindenki minket nézett.
- Bocsánat. – lehajtottam a
fejem. Ezek után elköszöntem anyutól és felszáltam a gépre. Az első osztályon utaztam. Nagyon
hosszú volt az út, közben bealudtam.
-Kislány,ébredj már fel!Leszállt a gép...-kiáltozott,egy fiatal nő.
-Mii?-keltem fel rémülten.
-Már 15 perce földet értünk.
- Tényleg? - ezt hogy aludhattam át?- Elnézést,már megyek is. Álltam fel. Mikor kiértem egy férfi nyújtotta át nekem a bőröndöm.-Köszönöm!-mentem tovább. A mozgólépcső mellett megláttam Katyt. Nagy szerencsére hogy nem késett el.
-Szia, és nagyon sajnálom a történteket!- mondta, lehajtott fejjel.
- Semmi baj, a lényeg hogy most itt vagy!- mosolyogtam. Aztán hosszasan megöleltem a barátnőmet.
-Mehetünk?- kérdezte.
-Persze, már alig várom hogy láthassam a lakást.
